Kedves Barátaim, Tisztelt Honlap Látogatók!

 

Mostanában sokan keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy miért nem láthatják a havi műsorokban a már néhány éve megszokott, Mandala Dalszínházzal előadott István, a király előadásokat? A válasz sajnos nagyon egyszerű. Az előadás jogtulajdonosa nem járul hozzá, hogy akár én, akár Vikidál Gyula barátom a színpadra lépjünk ezzel a művel. Hogy miért?

Erre csak homályos válaszok születtek arra vonatkozóan, hogy zavarnánk az új szereposztás által előadott előadásokat. Én nem tudom megítélni, hogy a milliárdos költségvetéssel színpadra állított Társulat produkciót mennyiben zavarná a mi, kis vidéki helyszíneken előadott, kis költségvetésű előadásaink? Le vagyunk tiltva és kész. Ha csak ennyi lenne a történet, talán át is léphetnénk rajta, bár a közönségigény ilyetén semmibevétele elgondolkodtató. Az elmúlt néhány héten azonban, mintha hajtóvadászat indult volna az eredeti szereposztás lejáratására. Elsősorban a bulvársajtóban olyan elképesztő vádak jelentek meg a Társulat produkciót létrehozó producer asszony részéről, amelyekre reflektálni kell. Nos ez a hölgy, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban a tekintetben, hogy az egykori "Istvános" csapatból már jóformán senki sincs beszélő viszonyban a Szörényi Levente nevével fémjelzett alkotó csapattal, hazugságok sorát zúdította a nyilvánosságra. Kezdve azzal az elképesztő kijelentéssel, hogy az eredeti szereplők már képtelenek elénekelni a szerepeiket, ezért kellett az "új" szereposztás (mintha már 2000-ben is átadtuk volna valakiknek a stafétabotot!). Ennek némiképp ellentmond az a tény, hogy a producer asszony velünk szerette volna Szegeden előadni az egyik jubileumi előadást, de voltak olyan szereplők, akik ezt nem vállalták, így maradt a Társulat produkció. Ha bárkiben kétség merülne fel, hogy meg tudom-e szólaltatni István király magyar hangját, annak kézséggel ajánlom figyelmébe honlapomon a koncerthelyszínek bármelyikét, ahol élőben meggyőződhet arról, megy-e még István szerepe? Olyan ferdítések is elhangzottak - sajnálatosan Bródy Jánostól is -, hogy 25 éve csak play-backre tátogtunk az előadásokon. Készséggel elismerem, 1983-ban a Királydombon és '84-ben Szegeden magnóról szólt a hangom, de hát furcsa lett volna, ha a háttérben Pelsőczy Laci tátogására énekeltem volna. Az 1990-es népstadionbeli és a 2003-as csíksomlyói István, a király valóban play-backről ment, a televíziós közvetítés miatt, nem a mi kérésünkre. Most soroljam az összes többi előadást, ami élőben ment? Szeged, Dunaszerdahely, Margitsziget, Sevilla és még ki tudja hol.

Azzal is megpróbáltak lejáratni bennünket, hogy micsoda pénzeket kérünk, és milyen vagyonokat kerestünk eddig. Tudom, hogy nem tartozik a nagyközönségre, de öntsünk tiszta vizet a pohárba! A darab legtöbbet kereső szereplője én voltam 1983-ban, aki nem átallt kb. tízenkétezer forintot zsebre vágni a mű felénekléséért! A darabból készült, több, mint kétmillió eladott lemez példányszáma után viszont egy fillért sem kaptunk! Igaz közben felépült a lemezt kiadó Hungaroton dorogi gyára és a Fonográf Szabadidőközpont is, véletlenül ezekben az időkben. Persze mondhatni, semmi közünk hozzá. Ez tény. Az viszont elárul valamit abból az "elismerésből", amiben mindig is részünk volt, hogy sem nekem, sem a többi főszereplőnek nem díszíti otthon a falát egy István, a király arany- (100 ezer pld.), platina- (250 ezer pld.), vagy gyémánt (500 ezer pld.) lemeze.

Hogy miért fajultak idáig a dolgok? Én is keresem a választ. Az én oldalamról talán az is közrejátszott, hogy 2000-ben nem voltam hajlandó hátba döfni régi barátomat, azt a Koltay Gábor rendezőt, aki annak idején újból összehozta az Illés zenekart és kijárta, hogy be lehessen mutatni a Királydombon az István, a királyt, az ő rendezésében. Később aztán megromlott viszonya Szörényiékkel, így az ezredfordulón engem válaszút elé állítottak: vagy visszaadom életem egyik legszebb szerepét a Koltay által színre vitt Megfeszített c. rockoperában, vagy visszaveszik tőlem a nekem írt öreg István szerepét a Veled Uram, c. István király folytatásban, nem kevés honoráriumért. Én a barátságot választottam, s ezt azóta sem tudják nekem megbocsátani.

 

Végül bocsánatot kérek azoktól, akiket zavarnak ezek az intimnek tűnő dolgok, de nem tudtam magamban tartani és szeretném, ha a közönségben is egy kicsit tisztulna a kép. Én továbbra is tisztelem a Szörényi - Bródy szerzőpárost és azt kívánom nekik, hogy legyen ugyanolyan sikeres az István, a király a jövőben is, mint amilyen sikeres velünk volt!

Bár bennünket elfelejtettek meghívni a jubileumi előadásra, azért boldog születésnapot ISTVÁN, A KIRÁLY!!

 

Varga Miklós